Esték
Csütörtök esti döntő: hat szék, egy kupa
A csütörtöki bajnoksági este már hosszú évek óta ugyanúgy kezdődik: negyed nyolckor a névsor lezárul, háromnegyed nyolckor Gábor kihúzza az asztalokat. Ami ezután jön, azt minden héten újra megéljük.
Egy csütörtök este a hátsó teremben
Tizenegy játékos ült le két asztalhoz, mindenki ugyanannyi zsetonnal. Gábor húsz percenként léptette a szintet, Nóra pedig minden szünetben végigment a termen, és megkérdezte, kinek kell egy kávé. A konyha kistányérokon pogácsát küldött, amit a játékosok pár perc alatt eltüntettek.
Az első órában még nevetés hallatszott, a másodikban már csend, a harmadikban pedig csak a zsetonok halk koppanása. Amikor hatan maradtak, Gábor bejelentette a döntőasztalt, a terem pedig teljesen elnémult.
A döntő több mint egy órán át tartott. Végül Márta, a ház régi törzsvendége nyert, aki tizenkét éve jár hozzánk, és eddig soha nem jutott a döntőig. Amikor kimondták a nevét, felállt, meghajolt, és megköszönte a többieknek a játékot.
A döntő után a játékosok nem oszlottak szét azonnal. A vendéglő hosszú asztalánál összeültek, és Sándor egy tál meleg gombakrémlevest hozott mindenkinek. Ez a hagyomány nem szabály, mégis minden héten megismétlődik: aki játszott, az enni is szeret.
A döntő után
Mi jár a győztesnek
Semmi más, csak a becsület. Márta neve felkerült a falon álló fatáblára, a kupát megérinthette, de az a vitrinben maradt. Ahogy az szokás, mindenki gratulált, és a vacsorát együtt fejezték be a vendéglő hosszú asztalánál.
Miért jó ez így
Mert a verseny nem szólhat másról, mint a játékról. A zsetonoknak nincs pénzértékük, a győztes pedig nem visz haza semmit, csak az emléket. Ettől a döntő csendesebb, a szünetek barátságosabbak, és a vacsora hangulatos marad.
A következő csütörtök
A bajnoksági este minden héten újraindul, ezért Márta neve mellett hamarosan egy új név kerül fel a táblára. Aki most kiesett, legközelebb újra indulhat, és mindenki ugyanazzal a mennyiségű zsetonnal kezdi az estét.